Az emlékek őre egy család életét mutatja be, akik egy „tökéletesen” kitalált faluban élnek. A könyv terjedelme körülbelül 220 oldal, 6-8 óra alatt elolvasható.
A történet főszereplője Jonas, akinek végig követjük az útját. A könyv első felében megismerkedhetünk a szereplőkkel a szokásokkal, a Ceremóniával, a munkakörökkel.
A közösségben, ha valaki eléri a tizenkettes kort, munkát kap. Elérkezett a Ceremónia, amikor Jonas tizenkettes lett, és megkapta a munkáját. Ő lett az őrző (Az Emlékek Őre), akinek a legfontosabb a feladata a közösségben. Jonas utasításokat kapott, találkozott az örökítővel, aki addig az őrző volt. Feladatuk az, hogy Jonas megkapja az elmúlt évszázadok emlékeit, megtapasztalja az érzéseket, és meglássa azt, amely el van titkolva a közösség elől. Jonas megtudja, hogy a történetben oly sokszor emlegetett elbocsájtás a méreginnjekciót jelenti, és feltárúl elötte az, amelyet senki más nem tud. Amikor már elég emléket kapott az örökítőtől, úgy dönt, hogy elhagyja a várost, és felkeresi a másholt. Miközben ezt teszi, a közösség lakói visszanyerik az emlékeket, és világossá válik számukra, hogy mi az amiben élnek. A történet végén Jonas teljesen kimerülve megtalálta az erdőt, a havat és a szánkót, amelyek az emlékekben szerepeltek.
A könyv számomra érdekes volt, történéssel teli. Megfelelően vázolta fel az író a világot, kellően részletesen. Volt néhány csavar a történetben, amely különösen tetszett. A szereplők nagy része szimpatikus volt számomra, és néhánnyal tudtam azonosulni. Összességében nekem tetszett ez a könyv.